„El kell ismernem, hogy a magyar kajak-kenu sport, és különösen a női kajak, a legerősebb a világon.”
Ne kerülgessük a forró kását Natasa bizony visszajönne. Csak így egyszerűen, mindenféle kecmec nélkül. Neki és remek üzleti érzékű férjurának nem jöttek be a számításai, a szerb szövetség a hatalmas lőzungok ellenére sem szerzett versenyengedélyt neki. (A szerbek ugyanis nem fizették ki októberben a magyarok által érte kért 150 ezer eurós felkészülési hozzájárulást, ami a dokumentum kiadásának alapfeltétele volt.) Arra pedig ő maga is rájött, hogy ha a tervezett házassági csalás révén próbálja meg akkreditálni magát, azzal végérvényesen lejáratja a nehezen megszerzett és megmaradt renoméját a kollégák és az egykori szurkolói előtt.
Így most Natasa megírta levelét és elküldte a hazai szövetségnek. Ebben hosszadalmasan ecsetelte a magyar sportolók dicsérnivaló kvalitásait és egyben el is ismerte, hogy szerinte jelenleg a hazai kajakosok olyan világszínvonalat képviselnek, ami vitathatatlanul párját ritkítja. A kötelező seggnyalás után aztán kerek perec jelezte is igényét arra, hogy Magyarország a továbbiakban is támogassa felkészülését súlyos milliókkal, valamint szeretné visszakapni a helyét abban a keretben, ahová már valaki más bekerült, azok után, hogy látványosan szemen köpte egykori szurkolóit. Bizony a sportolónőnek szembesülnie kellett azzal, hogy nem mindenhol fonják kolbászból a kerítést. Az anyagi megfontolás még annál is előrébbvaló, hogy valaki a későbbiekben egyenes gerinccel képes legyen egy tükörbe belenézni
Janics Natasa visszatérne közénk és ami még undorítóbb nagyon úgy tűnik, hogy az illetékes sportvezetés ez elől nem is igazán zárkózik el. Igaz, hogy legalább a szegedi klub vezetője, Csonka Gábor jelezte, hogy semmilyen formában nem tudják elképzelni az újraigazolását.
De Baráth Etele, aki egy delphoi jósda másodállású üzemeltetőjének szerepében tetszeleg, egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy a hazai sporttörténet egyik leggusztustalanabb intermezzójának főszereplője a férjével együtt újra lehetőséget kapjon arra, hogy magyar színekben induljon a következő olimpián. A sportdiplomácia nyelvén azon melegében meg is kezdte a szerecsenmosdatást.
Váratlan fordulat, ezt nyugodtan kijelenthetjük, és bár nem szeretnék egy mindentudó sportvezető szerepében tetszelegni, de titkon számítottam erre. Kevéssel idősebb vagyok, mint Natasa, ezért nyugodtan mondhatom, tévedtem már párszor az életben. Hadd értsem meg ezúttal az ő tévedését. Nyilván nem véletlen az időzítés, hiszen az ügyét másodfokon a héten vagy a jövő héten tárgyalták volna. Amit leírt, hogy nem akart trükközni, méltányolandó. Aki ennyire szereti a férjét, könnyen elképzelhető, milyen hatással lett volna rá az erkölcsi cirkusz, hogy elválik, és hozzámegy másvalakihez, ismeretlenhez. Lehet, az edzőférj, Andrian Dusev nem érezte jól magát Szegeden, nem akart beilleszkedni, most viszont egy másik városban változás lehet.
Mennyire lehet vastag a bőr egy sportoló arcán? És mennyire kell egy reménybeli olimpiai jó helyezés érdekében mosolyogva keblünkre ölelnünk őt? Ráadásul minekutána minden abbéli kísérlete kudarcba fulladt, hogy ellenünk versenyezzen, most barátságos kiskutya módjára, mintha mi sem történt volna jelentkezik a jól megszokott támogatásokért és szeretne visszaülni abba a hajóba, amiből önszántából szállt ki egy reménybeli nagyobb szponzoráció miatt. Csakhogy abban a járműben már ül valaki. Egy olyan sportoló, aki nagyon keményen megdolgozott azért, hogy ott lehessen és aki vállalta, hogy minden erejét beleadva megpróbálja helyettesíteni Janics Natasát, miután az úgy döntött szerb színekben kíván indulni az ötkarikás játékokon.
A tényekről ne feledkezzünk el. Natasa az elmúlt 12 évben sok száz millió forint támogatást kapott a szegedi és a magyar adófizetőktől, így lehetett olimpiai bajnok: köszönet érte! Amikor bejelentette, hogy Szerbiába távozik, én ezt családi döntésnek nyilvánítottam és sok sikert kívántam, ehhez képest az elmúlt hetekben Belgrádban lenyilatkozta, hogy ‘soha nem érezte magát otthon Magyarországon’, további több milliót követelt a szegedi klubtól, sőt még a felkészítő edzőjének járó olimpiai sikerdíjat is a férjének követelte. Nagyon szomorú vagyok, hogy ezzel Nati maga ellen fordította az eddig őt támogató magyar és szegedi közönséget.
(Botka László szeged polgármesterének egykori véleménye)
Pici adalék a tisztánlátáshoz: Amennyiben Janics lemond a magyar állampolgárságáról, automatikusan elesik a neki járó olimpiai életjáradéktól, illetve szeged önkormányzata már a bejelentéskor megtagadta, hogy megvásároljon tőle egy korábban 25 millióért, kedvező vételnek ítélt romos épületet. Veszteség, veszteség hátán, és ez még csak a jéghegy csúcsa.
Az alábbiakban látható az erős gyomorral, de annál puhább gerinccel megirt levél és az a bizonyos fantasztikus épület is:
Szomorúan kell látnunk, hogy hosszú évek óta tartó közéleti elmocsarasodás ellenére, ez az eddigi legbűzösebb gázfelhőt felbugyborékoló eset éppen a magyar olimpiai sporthoz köthető. Szívből reméljük, hogy a hölgy visszafogadása még nem eldöntött tény és az illetékesek nem csupán profitálási szempontokat vesznek figyelembe, amikor arról vitáznak majd, hogy visszaadják-e Janics versenyengedélyét Magyarországon.
A versenyző nem vett részt a válogatott őszi összetartásán, így nem tagja a keretnek, ezáltal a szövetség nem támogatja őt. Újbóli válogatottságához két alapvető feltételnek kell megfelelnie: egyrészt igazolt versenyzőként ki kell harcolnia a csapatba kerülést a válogatókon, másrészt érvényes szerződéses jogviszonyban kell állnia a szövetséggel.
(Ábrahám Attila, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség főtitkára)
Utolsó kommentek