M.M.

Lehet, hogy mégis lesz olyan tartalom Szepesi Niki könyvében, amit nem lehet csupán egy legyintéssel elintézni. Az, hogy állítása szerint korábban folyamatos szexuális kapcsolatot folytatott az olimpiai vízilabda csapattal, még akár magánügye is lehetne. Ma viszont napvilágot látott a könyvének az a részlete, ahol leírja, hogyan molesztálták szexuálisan a tini úszólányokat felsőbb szintű jóváhagyással.

Ez már minimálisan is büntetőjogi kategória, még annak ellenére is, hogy nagy valószínűséggel az elkövetők egy része azóta már nincsen közöttünk.

„Volt egy stábtagunk, egy alacsony, kerti törpeszerű emberke, nagyjából ötven és hatvan között. Na most, ha azt mondom, hogy szexuális játékokat űzött velünk, akkor biztosan nem hiszed el, pedig így volt. Mentünk hozzá kezelésre, és ő a szájába vette a mellbimbónkat, szívta, szopogatta, nyalogatta, aztán csókolgatta, puszilgatta a p...kat is. El tudod ezt képzelni? Elhiszed, hogy ez velünk, sportolókkal, ott az uszodában megtörténhet? Pedig megtörtént. Ez a kis nyáladzó, perverz férfi megkérdezte, hogy megcsókolhatja-e a mellemet. Azt hittem, rosszul hallok, de mire tiltakozhattam volna, már ott volt a szája, a nyála, ott lihegett, aztán levette a fürdőruhát, mintha abban legalábbis nem tudott volna masszírozni, a fenekemet simogatta, a nyelvével érintette, majd a p...mat nyalogatta. Mindjárt hányok.”

Tudjuk, hogy milyen kiemelt támogatást élvez, mint pénzügyileg, mint erkölcsileg a magyar úszósport. És, hogy a szurkolók milyen rajongással tekintettek az érmeket folyamatosan szállítók edzőire, segítőire. A fentebb olvasottakat, már ha igazak, igazán nem lesz egyszerű megemészteni, ha az emlékfalakra vésett nevekre tekintünk.

„Egyszer, valamiféle gyakorlatot végeztem az edzőteremben, akkor már borotváltam a p...mat, így voltunk ezzel valamennyien, csajok. Lassan ifjú nővé cseperedtünk. Csináltam a gyakorlatot, odajött hozzám a Cár, egy korábbi úszóbajnok társaságában. Lehúzta a melegítőnadrágomat, félrehúzta a fürdőruhámat ott lent, és azt mondta neki: „Nézd már, milyen szépen leborotválta a p...ját…”

De miért is nem tett valaki, valamit a kiszolgáltatott lányok (és persze fiúk) védelmében. Kinek a feladata is lett volna rendet tenni az uszodában. Ki volt akkoriban a tejhatalmú úr a medence közelében?

„Otthon persze szóltunk többen is, hogy itt valami nem stimmel, hogy ez nincs benne a kezelésben, hogy nem értjük, miért csinálja mindazt az a pici ember. Jöttek is a szülők, szóltak a Cárnak, s a perverz disznó egy időre abbahagyta a kéjelgést. Majd újrakezdte. Megint szóltunk a Cárnak, és nem hiszed el, de ő akkor azt mondta: »Hagyjátok már az állandó siránkozást, nem tudok mit csinálni, varrjátok be a p...kat…!« Varrjátok be a p...kat?! Ezt a mondatot soha nem fogom elfelejteni, itt visszhangzik a fejemben, a lelkemben. Most már talán érted, miért nem tudtunk mi, női versenyzők soha közel kerülni a Cárhoz.”

A Cár. Ugyan ki lehet az…? Ez annyira egyértelmű, hogy mondjuk inkább azt: halottakról jót vagy semmit.    

Köztudomású, hogy az élsportban meglehetősen ki vannak szolgáltatva a fiatal jótestű tehetségek, a szexuálisan túlfűtött idősebb személyzetnek. Legyen szó a teniszről, vagy jelen esetben az úszásról. De számos más ágban volt már pletyka a mentorok átfogó és minden szempontból túlságosan is erőteljes gondoskodásáról.

Az idő kideríti majd, hogy igazak-e a könyvben megfogalmazott vádak. Az szerencsére bizonyos, hogy Nikit láthatólag nem tették szégyenlőssé a kéjenc masszőr vegzálásai. Azóta többször is levetkőzött meztelenre teljesen önszántából:

  Emiatt a gyönyörű test miatt izzadnak most jónéhányan

.

Ha a Szepesi Nikolett által leírtak fedik a valóságot, csak remélni merjük, hogy más sportolók is követik példáját, akár annak árán is, hogy a porba hullhat néhány piedesztálra emelt bálvány a magyar úszósportban. Várjuk a folytatást.

 Előzmények:

Már testőrrel védik a szexmániás úszónőt

Megfenyegették a szexmániás úszónőt

Hat percig tudott szexelni a sztárpólós

Egy szexmániás úszónő vallomásai